Bár advent több
mint egy hét messzeségben van még, ma az iskolában elkészítettük az adventi
koszorúinkat. Jövő héten próbavizsgák, különféle ünnep- és nemünnepnapok;
biztos, ami biztos alapon ma készen lettek.
Fenyőillat, zene,
jókedv, régi ismerős arcok méltó ünnepkezdéssé varázsolták a napot.
Kellemes volt.
Gördülékenyen folyt a tevékenység, majdnem hihetetlenül egyszerűen.
A gyermekek
szelídek voltak. Nem szaladtak mohón, hogy szétkapkodjanak. Nem kellett
egyetlenegyszer sem rászólni senkire. Kivéve Orsikát. De ő érthető...
Kedvesen,
szó nélkül segítettek.
Türelmesek voltak egymáshoz. Táncra perdülnek
jókedvükben.
Mondhatni, hogy
ezek a gyermekek EMBER módjára viselkedtek.
Most büszkeség
tölt el. Ezt itt tanulták a mi iskolánkban.
Évről évre van adventi
koszorúkészítés. A nagyok minden évben visszatérnek, hogy segítsenek a
kicsiknek. Visszaadják a tudást, amit itt kaptak: a kedvességet, a
türelmet, az egymásra figyelést, a segítőkészséget, a jókedvű munkavégzést. És ez csodálatos!
Köszönjük a meghonosítónak. Igazán jó munkát végzett.
P.S. Kitűnő érzékkel az első hóhullásra az alsósok is betervezték a koszorúkészítést. Íme, néhány remekmű:
P.S. Kitűnő érzékkel az első hóhullásra az alsósok is betervezték a koszorúkészítést. Íme, néhány remekmű:
IV. A
II. A
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése