NEM TÉRKÉP E TÁJ – BÁLVÁNYOSFÜRDŐI KIRÁNDULÁS

2017. október 25-én a Háromszéki Közösségi Alap, tanáraink és szüleink jóvoltából Bálványosfürdőre látogattunk. A kirándulásunk célja – ahogyan azt a pályázati program címe is tükrözi (Nem térkép e táj) – szülőföldünk behatóbb, elmélyültebb megismerése volt.

Úticélul azért választottuk ezt a helyszínt, mert a településen működő Grand Hotel Bálványos tulajdonosnője, Téglás Zsuzsanna kálnoki születésű, ráadásul 7 évig a mi iskolánkban tanult. Tanáraink úgy gondolták, látnunk kell, hogy egy „közülünk való” tehetséges ember nem külföldön kereste a boldogulást, hanem a helyi adottságokat kihasználva itthon sikerült egy nagyszerű, sikeres vállalkozást létrehoznia, így példakép lehet számunkra.

Ki gondolta volna, hogy egy ilyen jó kis szerdai napon, amelyben a legcsodásabb az volt, hogy kirándulunk, észrevétlenül részt vettünk a kémia-, a földrajz-, a magyar-, az állampolgári-, a művészettörténeti-, a biológia-, na meg a tornaórán, sőt illemtanból még vizsgáztunk is. Nem vettük észre. De így volt.

Elsőként  a Büdös-barlangot céloztuk meg. Szép napsütéses őszi időt kaptunk, így alig pár pillanatnak tűnt az út. Beazonosítottuk a turistajelzéseket, és pikk-pakk megtaláltuk. Megrendülve léptünk be az életveszélyes gázokat ontó barlangba, pár másodperc múlva pedig megkönnyebbülten szívtuk be a kinti friss levegőt. Érdekes érzés volt a bent észlelt lábmelegedés. Na meg a szívmelegedés, hogy ilyen egyedülálló jelenségeknek vagyunk a birtokában.

A tervben szerepelt a Madártemető nevű barlang is, de nem jó jelzéseket követve majdnem járatlan meredekeken haladtunk, estünk, bukdácsoltunk, végül visszaértünk a szálloda épületéhez. Turistajelzés-felismerésből elégtelen... De nagyon élveztük.

Ebéd előtt meglátogattuk az Apor-lányok feredőjét, megtisztítottuk a forrásokat az avartól (l. A szorgos leány és a lusta leány meséje), megszagolgattuk a timsós vizet, megmosakodtunk benne, és kipróbáltuk a roppant érdekes napórát.

A képzőművészeti kiállítás szemlélésekor már jól korgott a gyomrunk, de az erőnkből még futotta annyira, hogy kiválasszuk az alkotások közül a számunkra legtetszetősebbet és elmerüljünk szépségeiben.
A pityókatokány elfogyasztása előtt a vendéglátónk érdekes előadást tartott arról, hogy milyen gondolatból született ez a vállalkozás, milyen szépségei és buktatói vannak egy ilyen idegenforgalmi hely működtetésének.

Ezután következett az igazi attrakció: a wellness. Gyereklétünkből fakadóan imádunk pancsolni, és ezt műveltük is megunhatatlanul a megadott idő lejártáig. Természetesen csak visszafogottan, mert megtanultuk, hogy ha közösségben vagyunk, másokra is tekintettel kell lennünk, erre a helyre az emberek pedig nem a vidám gyerekzsivajért, hanem a pihentető csendért, a jótékony víz gyógyító hatásáért jönnek. Próbáltuk mi is hasonlóképpen felfogni a dolgot.

                                                                                  

Szempillantás alatt eltelt a nap, és közben megtanultunk a Csomád-Büdös hegycsoportot, a turistajelzéseket, a tintagombát, a kénhidrogént, a széndioxidot, a timsót, a Sánta Ferenc Sokan voltunkját, a napórát, tanultuk beosztani az időt, látni a szépet, a kellemes kikapcsolódást és még felsorolhatatlanul sokat. Úgy, hogy közben remekül éreztük magunkat.

                                                                                                  

Robi, Balázs VI. A és a magyartanárnéni