Keresés ebben a blogban

2019. január 8., kedd

  • Kiterjesztett örökségvédelem - muzeológia az iskolában
     
    Iskolánk diákjai az ősz folyamán részt vettek a Kiterjesztett örökségvédelem - muzeológia az iskolában című projektben, a Székely Nemzeti Múzeum gimnazistákat célzó múzeumpedagógiai programjában, melynek célja a 12–14 éves korosztály örökségvédelembe való aktív bevonása volt.
    A projekt partnerintézménye azért lehetett a Kálnoky Ludmilla Általános Iskola, mert az épület alagsorában egy, az 1960-as években alapított helytörténeti-néprajzi múzeum kap helyet, mely ideális helyszínt biztosított a kitűzött célok gyakorlati megvalósításához.
     
    A tevékenységsorozatok 2018 márciusában kezdődtek egy 35 fős 6-8. osztályos diákcsoport létrehozásával. Az összeválogatás kritérimát a kulturális, hagyományos és nemzeti értékek iránti elköteleződés képezte.
    Május folyamán beindult a projekt gyakorlati része, az első fázisban a diákok felmérték az iskolapince múzeumának állapotát, feltérképezték a műtárgyállományt, szakmai vezető irányításával tanácskozást tartottak a tárgyak lekezelésének, restaurálásának, valamint a tárlat kiegészítésének módozatairól.
    Szeptember végén megkezdődtek a felújítási munkálatok: megtisztítottuk az utóbbi 2-3 évben elhanyagolt helyiséget, szakmai felügyelet és útmutatás mellett megtörtént a különféle anyagú és állagú tárgyak lekezelése, felújítása, és a kiállítás újrarendezése.
    Októberben a csapat tagjai egy kétnapos szakmai kirándulás keretében 5 székelyföldi múzeumot látogattak meg (Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely; Molnár István Múzeum, Gyárfás-kúria, Petőfi-emlékhely, Székelykeresztúr; Tarisznyás Márton Múzeum, Gyergyószentmiklós; Csíki Székely Múzeum, Csíkszereda), ahol megfigyelhették a kulturális intézmények műtárgygyűjtési,
    raktározási és kiállítási gyakorlatát, betekinthettek a szakmai kulisszák mögé.
    A megismert módszertan alapján Sepsikőröspatakon és Kálnokon a gyermekek néprajzi gyűjtést végeztek, melynek eredményeképpen jelentős számú fénykép- és tárgyegyüttessel gyarapították az elmúlt évtizedekben összeállított néprajzi és helytörténeti gyűjteményt.
    A fényképekből szakember segítségével 4 pannót terveztek meg Arcok a múltból címmel, amelyek meghatározott témakörök (gyermekkor, ünnepkörök, katonaélet, iskolai élet) szerint adnak képet a múlt században élő őseik mindennapjairól.
     
    Az örökségvédelmi projekt anyagi támogatását a Bethlen Gábor Alapnak köszönjük.

2017. november 24., péntek

Adventi koszorúkészítés



Bár advent több mint egy hét messzeségben van még, ma az iskolában elkészítettük az adventi koszorúinkat. Jövő héten próbavizsgák, különféle ünnep- és nemünnepnapok; biztos, ami biztos alapon ma készen lettek.

Fenyőillat, zene, jókedv, régi ismerős arcok méltó ünnepkezdéssé varázsolták a napot.


Kellemes volt. Gördülékenyen folyt a tevékenység, majdnem hihetetlenül egyszerűen.


A gyermekek szelídek voltak. Nem szaladtak mohón, hogy szétkapkodjanak. Nem kellett egyetlenegyszer sem rászólni senkire. Kivéve Orsikát. De ő érthető...
Kedvesen, szó nélkül segítettek.
Türelmesek voltak egymáshoz. Táncra perdülnek jókedvükben.


Mondhatni, hogy ezek a gyermekek EMBER módjára viselkedtek.


Most büszkeség tölt el. Ezt itt tanulták a mi iskolánkban.
Évről évre van adventi koszorúkészítés. A nagyok minden évben visszatérnek, hogy segítsenek a kicsiknek. Visszaadják a tudást, amit itt kaptak: a kedvességet, a türelmet, az egymásra figyelést, a segítőkészséget, a jókedvű munkavégzést. És ez csodálatos!



Köszönjük a meghonosítónak. Igazán jó munkát végzett.



P.S. Kitűnő érzékkel az első hóhullásra az alsósok is betervezték a koszorúkészítést. Íme, néhány remekmű:
 
IV. A

II. A

2017. november 5., vasárnap

NEM TÉRKÉP E TÁJ – BÁLVÁNYOSFÜRDŐI KIRÁNDULÁS



2017. október 25-én a Háromszéki Közösségi Alap, tanáraink és szüleink jóvoltából Bálványosfürdőre látogattunk. A kirándulásunk célja – ahogyan azt a pályázati program címe is tükrözi (Nem térkép e táj) – szülőföldünk behatóbb, elmélyültebb megismerése volt.
Úticélul azért választottuk ezt a helyszínt, mert a településen működő Grand Hotel Bálványos tulajdonosnője, Téglás Zsuzsanna kálnoki születésű, ráadásul 7 évig a mi iskolánkban tanult. Tanáraink úgy gondolták, látnunk kell, hogy egy „közülünk való” tehetséges ember nem külföldön kereste a boldogulást, hanem a helyi adottságokat kihasználva itthon sikerült egy nagyszerű, sikeres vállalkozást létrehoznia, így példakép lehet számunkra.
Ki gondolta volna, hogy egy ilyen jó kis szerdai napon, amelyben a legcsodásabb az volt, hogy kirándulunk, észrevétlenül részt vettünk a kémia-, a földrajz-, a magyar-, az állampolgári-, a művészettörténeti-, a biológia-, na meg a tornaórán, sőt illemtanból még vizsgáztunk is. Nem vettük észre. De így volt.



Elsőként  a Büdös-barlangot céloztuk meg. Szép napsütéses őszi időt kaptunk, így alig pár pillanatnak tűnt az út. Beazonosítottuk a turistajelzéseket, és pikk-pakk megtaláltuk. Megrendülve léptünk be az életveszélyes gázokat ontó barlangba, pár másodperc múlva pedig megkönnyebbülten szívtuk be a kinti friss levegőt. Érdekes érzés volt a bent észlelt lábmelegedés. Na meg a szívmelegedés, hogy ilyen egyedülálló jelenségeknek vagyunk a birtokában.


A tervben szerepelt a Madártemető nevű barlang is, de nem jó jelzéseket követve majdnem járatlan meredekeken haladtunk, estünk, bukdácsoltunk, végül visszaértünk a szálloda épületéhez. Turistajelzés-felismerésből elégtelen... De nagyon élveztük.

Ebéd előtt meglátogattuk az Apor-lányok feredőjét, megtisztítottuk a forrásokat az avartól (l. A szorgos leány és a lusta leány meséje), megszagolgattuk a timsós vizet, megmosakodtunk benne, és kipróbáltuk a roppant érdekes napórát.

A képzőművészeti kiállítás szemlélésekor már jól korgott a gyomrunk, de az erőnkből még futotta annyira, hogy kiválasszuk az alkotások közül a számunkra legtetszetősebbet és elmerüljünk szépségeiben.
A pityókatokány elfogyasztása előtt a vendéglátónk érdekes előadást tartott arról, hogy milyen gondolatból született ez a vállalkozás, milyen szépségei és buktatói vannak egy ilyen idegenforgalmi hely működtetésének.
Ezután következett az igazi attrakció: a wellness. Gyereklétünkből fakadóan imádunk pancsolni, és ezt műveltük is megunhatatlanul a megadott idő lejártáig. Természetesen csak visszafogottan, mert megtanultuk, hogy ha közösségben vagyunk, másokra is tekintettel kell lennünk, erre a helyre az emberek pedig nem a vidám gyerekzsivajért, hanem a pihentető csendért, a jótékony víz gyógyító hatásáért jönnek. Próbáltuk mi is hasonlóképpen felfogni a dolgot.
                                                                                  
Szempillantás alatt eltelt a nap, és közben megtanultunk a Csomád-Büdös hegycsoportot, a turistajelzéseket, a tintagombát, a kénhidrogént, a széndioxidot, a timsót, a Sánta Ferenc Sokan voltunkját, a napórát, tanultuk beosztani az időt, látni a szépet, a kellemes kikapcsolódást és még felsorolhatatlanul sokat. Úgy, hogy közben remekül éreztük magunkat.
                                                                                                  
Robi, Balázs VI. A és a magyartanárnéni

2017. október 1., vasárnap

ÉVNYITÓ BEJEGYZÉS


A 2017/2018-as tanév szeptember 11-én vette kezdetét.

 Az ünnepélyes megnyitó,

a bátorító szavak, 

a sok-sok színes virág,

a jól ismert, vidám arcok felfedezése



némileg oldották azt a furcsa érzést, amely ilyenkor, ősszel - talán az elmúlás és az újrakezdés összeegyeztethetetlensége miatt - az embert hatalmába keríti.


Az első héten növelte az iskolajáró kedvet a falu határában szervezett hagyományos iskolakirándulás,

ahol szalonnát és egyéb finomságokat sütöttünk,

fociztunk,

tücsköt-bogarat gyűjtöttünk,

egyszóval: jó alaposan kikapcsolódtunk.


Íme néhány csoportkép az idei osztályainkról:

Előkészítő osztály 
Tanítónő: Sala Iduka

 

2. A
Tanítónő: Antal Klaudia





3. A
Tanítónő: Már Edit




5. A
Osztályfőnök: Doczi Izabella 



6. A
Osztályfőnök: Vargha Zsuzsanna



6. B
Osztályfőnök: Kovács László 



7. A
Osztályfőnök: Șerbu Lucica-Georgiana


 8. A
Osztályfőnök: Kinda Szende-Enikő